Nem volt egyszerű dolgom de a tetőn, valamikor aprópénzzel működő távcsövet , illetve annak maradványát is becipeltem. A zuhanásban megsérült, de az egyik oldalán bár megrepedt a lencse, még látni is lehetett. Az első szintről is ráláttam a városra. A tűz lassan kialudt, csend és sötétség…

    A következő napok viszonylag zavartalan mederben folytak. Folyamatosan követtem az autópálya vonalát kicsit el el térve tőle, amerre rövidebb volt az út. A civilizáció nyomainak peremén éltem, a mindennapokat és próbáltam jól időzíteni. A tapasztalatok folyamatosan áramlottak és napról napra…

    Kellemetlen arra ébredni, hogy mozog alattad a talaj. Márpedig éjszaka ez történt. Legurultam az ágyról, be az egyetlen asztal alá, de szerencsére nem volt nagy földrengés , de mivel otthon ilyet egyszer éreztem csak életemben, igazán ijesztő volt. Komolyabb dolog nem történt bár tartottam…