Enyhe mozgolódásra nyitottam ki a szemem, a nap már fent volt, a bokrok alatt azonban, még a sejtelmes félhomály uralkodott. Az éjszaka csendje után, furcsa volt bármilyen neszezést hallani, ami megnyugtatott, hogy az utat a természettől elzáró kerítés felől érkezetek a hangok. Ahogy felálltam, erősebbé vált a zaj de távolodott is, így áttörve a bozótoson, a kerítésig futottam. Az őzeknek pont elég volt az a pár méter előny, már messze bent jártak a szántóföldön. Egy kis csorda volt talán öten, amikor elég messze érezték magukat, megálltak és visszafelé nézegették, a kerítésre tapadt furcsa embert, aki csak állt és nézte őket.

A normális élőlények látványa, annyira idillikus volt, hogy addig nézegettem őket ahogyan legelészni kezdtek, hogy a lábam is szépen elzsibbadt. Annyira jó volt valami veszélytelen, normális életet látni, hogy megsirattam ezt a képet. Még percekig álltam a kerítésbe kapaszkodva, mire végre eszembe jutott, hogy is kerültem ide. Komoly döntés előtt álltam, hiszen szinte ruha nélkül, egy papírvágó késsel rohantam el idáig, a testem tiszta seb és zúzódás, főleg a lábfejem és a talpam, de éreztem az éjszakai támadás nyomát a nyakamon is.

Két lehetőségem volt, vagy visszamegyek a dolgaimért kockáztatva mindent, hiszen nem tudom mi vár rám, vagy így indulok tovább ahogy vagyok, és megpróbálom összeszedni a használható dolgokat útközben. Mindkét oldal mellett voltak érvek, amelyeket meg kellett fontolnom. Eddig éjszaka találkoztam csak visszatérőkkel, de a tegnapi határozottan erősebb volt mint akit a szállodai folyosóm szobájába zártam. Nem csak erősebb de okosabb is volt, kinyitotta a szoba ajtaját nem betörte, csak akkor éreztem meg amikor már bent volt a szobában. Ez a valami gondolkodott és le akart vadászni, hogy magával vigyen, nem az azonnali gyilkolás volt a célja. Valamit nem vettem észre, valamit kihagytam, nem voltam elég óvatos. Lehet, hogy Ő nappal is tud közlekedni, még egy ilyen mentális csapást nem tudom, hogy el tudok e viselni.

Mivel az egyetlen hivatalos íratom, amitől még embernek éreztem magam és a családom fényképei a tárcámban voltak, így a visszatérés mellett döntöttem. Az biztos, hogy sokat kutatni nem fogok, bemegyek kihozom a cuccaim, és indulok. Utólag átgondolva, csak egy kis kapaszkodót kerestem, mert az, hogy felszerelés nélkül induljak tovább sokkal ijesztőbbnek tűnt.

Hogy pánik alatt mennyit tud futni az ember, azzal magam is meglepetem, több mint egy órát gyalogoltam visszafelé, bár a talpam tiszta seb volt ezért nem haladtam túl gyorsan. Már javában délelőtt volt mire újra feltűnt az épület, amikor megláttam, az addigra már korgó gyomromat, összerántotta az ideg. Az ablakok sötét, rossz emlékű foltokként néztek rám, de nem volt mit tenni be akartam jutni az épületbe. Itt már gyorsabban haladtam, fájóan összeszorítva az öklömben, a kés markolatát.

Gyorsan megtaláltam amit kerestem, az iroda ajtaja nyitva a dolgaim szanaszét hevertek a dulakodás miatt. Amit csak lehetett gyorsan beledobáltam a hátizsákba, nem akartam itt rendezkedni, majd felkaptam mindent és kifelé indultam. A nap lassan olyan szögben sütött már be a réseken hogy, láttam a fekete folyadék nyomait, az irodából kifelé. Csak megsebeztem a mocskot, követve a nyomokat, a másik szoba ajtajába jutottam és gondolva egy nagyot belöktem.

A másik szoba vagy inkább irattár állapota megdermesztett A papírok kör alakban a a falak oldalához szorulva, a kisebb tárgyak felborulva, és sehol egy szem por. Ezt nem láttam, innen jött, biztos onnan ahol a normális élete véget ért. Amikor visszatérnek, egy szabályos kört hoznak létre, ami tágul és eltol mindent magától. Innentől ezt is figyelnem kell, mi koszos mi nem hol látszik visszatérés nyoma. Ez egy keserű tapasztalat. Kifelé menet a recepción is látszottak a fekete vér nyomai, ez már kezdett aggasztani.

A fali tükörben jól látszik, a nyakamon az összes zúzódás, de ettől eltekintve is botrányosan nézek ki. Nem csak a kinézetem aggasztott akkor már, hanem hogy úgy is éreztem magam, minden tagom fájt és a cipőmet sem tudtam visszahúzni a lábamra. Kifelé menet egy kis tusolót láttam meg. A félig nyitott ajtón benézve, törölközőket, tisztálkodási szereket és ruhákat is találtam. Egy két számmal nagyobb papucs és egy szappan lett az áldozata a keresgéléssel, Ezeket magamhoz vettem és már kint is voltam az úton ismét.

Pár kilométer után megálltam egy fácska alatt és rendbe tettem a hátizsákom, ettem pár falatot, megnéztem a térképet, majd a kicsit módosított útvonallal , papucsban tovább indultam.