Nagyon mélyen aludtam, teljesen kipihenten ébredtem, viszont ahogy megmozdultam, ismét rám tört a fáradtság. Csak kidugtam a lában az ágyból , megkerestem a vizet és a tegnapi vacsora maradékát, ezt megettem, majd elvégeztem az egyéb dolgaimat. Az elmúlt napok, eseményei annyi energiát szívtak ki belőlem, hogy egy nap nem lesz elég kipihenni. Nem utolsó sorban nagyon éhes voltam. Napok óta nem ettem rendesen, állati fehérjét pedig majdnem egy hete, ezt már kezdtem megérezni.

Mivel a szervezetem nincs hozzászokva az ilyen étrendhez, egyértelműen sokkal fárasztóbb volt minden , mint máskor. Kivittem a házikóban talált hálót, és bedobtam a vízbe, majd a szélét a móló oldalához kötöttem. Nem értek a horgászathoz , igazából nem is szeretem de találtam csali anyagot és egy botot is, ezt is belógattam a vízbe, ahogyan azt már láttam másoktól. Nagy követ tettem a bot végére és visszamentem a házba. Ajtó bezár majd be az ágyba és két perc múlva már aludtam is.

Rémálomból keltem, a hideg rázott, elsőre azt hittem, van itt egy újabb visszatérő, de rá kellett jönnöm, hogy csak az agyam játszott velem. Nem voltam jókedvű, rá kellett eszmélnem , hogy várakozhatok itt, még éppen túl is élhetek, de akkor élve temetem el magam. Lehet, hogy nem találok senkit otthon, de ha az esélyt nem teremtem meg erre, biztosan elbukok ezen az úton. Most össze kell szednem magam és lassan továbbmenni, maximum egy két nap múlva. Most még szép idő van, erre nem is lesz tél, de ha olyan tájra érkezek ahol hónapokig mínusz fokok vannak, akkor lassan de az is lehet, hogy kicsit sem tudok majd haladni.

Délután volt már és az álom ellenére, sokkal jobban éreztem magam. Kimentem a tornácra majd a stégre, és elégedetten tapasztaltam, hogy két kisméretű, 1 kg körüli halacska fogadott a hálóban. Ezeket kivettem onnan, a hálót visszadobtam. Úja be kellett hordani fát meggyújtani a tüzet. A halakat elkészítettem, sok variáció nem volt ugyan de a végén a tálban végezték, a parázs közepén. Régen ettem már ilyen finomat és végre hús volt aminek a szervezetem nagyon hálás volt.

Újra leápoltam az összes sebemet, majd átnéztem a készleteimet. Vészesen fogyatkozott az élelmem, bár vizet adott a szűrőkancsó, a gyalogláshoz energiára is szükségem lesz. A felszerelésem egyébként rendeben volt, csak egy póló, bánta a kutyatámadást, illetve az elsősegély felszerelés is megfogyatkozott. Magában a kis házban sok hasznos dolog volt, de ezeket nem tudnám magammal vinni. Minden esetre, mindet újra rendszereztem és eldöntöttem, hogy holnap újra útra kelek.

A tüzet folyamatosan tápláltam, vizet szűrtem kis üvegekbe, és folyamatosan ellenőriztem a hálót. Már majdnem sötét volt, amikor egy újabb hal akadt a hálóba. Gyertyafénynél feldolgoztam , bár ez nem az én területem és utálom is csinálni, majd nagyon alaposan beirdaltam és átsóztam, a tűz fölé akasztottam, de magasra, csak hogy a meleg füst érje. Így talán pár napig eláll majd.

Ősz van már, a fiam most megy fürdeni és magyaráz közben, hogy nincs kedve iskolába menni, inkább ülne a gép előtt. A feleségem nyelvet tanul a telefonján, megeteti a halakat, még ránéz a kiskutyára. Ez lenne a normális világban, holnap útra kell kelnem, haza kell mennem.