Az első rész : Katt Ide

Nagyon régen nem aludtam ilyen jól, ha volt is éjszaka bármi változás, azt nem tudtam meg, mert nem ébredtem fel rá. Összekészítettem mindent és be is vetettem az ágyat. Utolsó simításként újra átgondoltam a csomagom tartalmát, de nem találtam benne kivetni valót és az utamat főként főutak mellé terveztem, így az ellátottságom folyamatosan biztosítható. Annak ellenére, hogy ez a hosszabb út és van benne rizikó is, mégis jobb, mint az idegen területen, a civilizáció nélkül haladni.

Felvettem a hátizsákot, mindenemet összekészítettem és elindultam. Még egy pillanatra megálltam, a takarító szer raktárnál és az egyik felmosó fa nyelét magamhoz vettem vándorbot gyanánt.

Kilépve az utcára, a tegnap esti elképzelés szerint, indultam utamra. Iránytű hiányában, csak a táblákra és a térképre tudtam hagyatkozni. A kínai órám még járt és kiderült, hogy még reggel 7 óra előtt sikerült elindulnom. Ugye milyen, kényelmes az ember, szépen lassan el is hagyja magát. Kocsi, elektromos roller, minden ott van, a kezünk közelében, kényelmes és egyszerű. A hátizsák minden megtett méter után egyre nehezebb lett és hiába hordtam a bakancsot másfél napon keresztül, az is egyre jobban törte a lábamat. A szállodánk a város szélén volt, mégis majdnem három órámba telt, mire kisétáltam a város szélére.

Mivel a világ éjszaka ért véget, és ez egy kisebb város, viszonylag kevés autó volt az utakon elhagyva, de sokat gondolkodtam azon, hogy akiket itt ért a vég, vajon hová lettek és éjszakánként vajon visszatérnek -e ide. Ha igen mi tartja őket kordában, vagy hová mennek. Eddig egyetlen egy visszatérővel találkoztam , de az is elég volt. Annyira erős volt mentálisan és olyan erőszak áradt ki belőle, hogy alapvetően elsöpörte a tudatos állapotomat. Az éjszakára figyelnem kell és biztos helyre is szükségem lesz, bár mostanság egy műanyag kuka jobb védelem, mint egy vas széf.

Lassan haladtam és minden egyes méterrel, nehezebb is lett a hátizsákom, a cipő is jobban törte a lábamat. A nap melegen sütött végig a halott tájon, magamba fordulva gyalogoltam a csendben. Kicsit élénkebb légmozgás mellett, kiérve a városból már lehetett hallani a fák leveleinek suttogását, ahogy a lombkoronák mozogtak a szélben. Ebben a csendben befelé figyel az ember, gondolkodtam a családomon, a világon, mindenen, ami az elmúlt napokban történt velem. Bár beletörődtem, abba ami történt, felfogni ezt az egészet nem tudtam, csak az apró kis puzzle darabkákat rakosgattam a fejemben, de olyan volt mintha a tengert próbálnám meg kirakni 3000 db os formában.

Messziről láttam már egy benzinkutat az autópálya jobb oldalán, itt álltunk meg amikor idefelé jöttünk. Majdnem dél volt már mire észrevettem, pedig kocsival nem volt több 45 percnél ez a táv. Pihennem kell és enni is jó lenne, na meg a kulacsot is újra kell tölteni, gondoltam és a kút irányába indultam. Kell egy rendes térkép, a szórólapon található nem fog segíteni és érdemes lesz elkerülnöm a hidakat, illetve vas szerkezeteket és adja az Úr, hogy atomerőmű ne legyen a közelben. Tényleg meddig bírják az épületek, a veszélyes anyagokat taroló hordók, vagy éppen a benzinkút tartályai.

A merengésből egy furcsa hang ébresztett, elsőre arra gondoltam, hogy egy nyitva hagyott ablak súrlódik valahol, de akkor észrevettem egy fekete tollas madarat a benzinkút tetején, ahogy fel alá sétálgatott. Minden bizonnyal holló lehetett, aminek annyira megdöbbentett a jelenléte, hogy percekig nem tudtam mit kezdeni ezzel. Van még egy élőlény rajtam kívül. A szakállás férfi jelenléte nem zavart meg ennyire. De miért nem láttam állatokat, a városban. Ha a holló él, más állatok is élhetnek, vajon meddig tart ki az állatkertekben a rács, kitörnek e a vadállatok.

A benzinkút sok veszélyt is rejthet, óvatosan kell megközelítenem, sokat nem időzhetek, és figyelnem kell, lehet bármilyen élőlény itt is. Kicsit köszöngettem, majd az ajtó felé indultam, ami valahogy fél állásban ragadt be. Köszönhető ez annak a kéznek, ami nem engedte becsukódni rendesen. A kéz és gazdája is igencsak halott volt már napok óta. Lassan jól kezdem viselni ezeket, mindössze kétszer hánytam. Egyszer a szagoktól egyszer meg a látványtól.

Beletelt negyed órába, mire átértem felette de mindenképpen szükségem volt, információkra és olyan ételre ami nem fogyasztja a saját készletemet. A benzinkúton találtam mindent, amire szükségem volt. Térkép étel, ital, alkohol, kávé és cigaretta. Alkohol cigi és kávé kombináció kivette az orromból a szagokat, rendbe tette a gyomromat, így egyszerűbb volt tovább haladni az úton. Nem tudom mi lelte azt a szegény ördögöt, de itt nem maradok, az egész biztos.

Már jól eltávolodtam a kúttól, amikor megéreztem a mardosó éhséget, így elővettem a friss zsákmányomat és az út közepére ülve, elfogyasztottam. El kell gondolkodnom lassan, hogyan szerzek fehérjét magamnak , mert szüksége lesz rá a szervezetemnek.

A térképet böngészve, rájöttem , hogy nem biztos hogy az autópálya lesz a legjobb megoldás, még akkor sem ha kezdetben jó ötletnek tűnt. Ez egy nyílt tér, kevés olyan hellyel ahol az éjszakát el tudnám tölteni. Teljesen mindegy hol haladok, normál körülmények között autóval ez lenne a gyorsabb, de most......

Rövid keresgélés a térképen mire megtaláltam a következő állomásomat, már késő délutánra járt az idő, amikor megérkeztem a pálya mellett, található egyszintes sárga épülethez. Pálya munkások fenntartó épülete volt, két garázzsal , pihenővel, mosdókkal és két irodával. Mivel a nap már lassan lefelé ível, nyugodt helyet kellett keresnem magamnak éjszakára.

Amikor megálltam, akkor éreztem igazán, hogy az aznap megtett majdnem 20 km sétát megéreztem a lábaimban és a hátamban. A nagyobbik irodában gondoltam átvészelni az éjszakát. Szép iroda volt, látszott, hogy az itt dolgozó ember nagyon akkurátus lehetett, pedáns rendben tartott asztal volt az iroda közepén, rajta a tollak egymás mellett, papír nyomó és levélbontó kés, minden bizonnyal ezüstből. A papírok rendezettek, a falakon szépen időrendi sorrendben képek és díjak.

Gyorsan elfogyasztottam a vacsorámat, megágyaztam magamnak és a gyengülő fényben böngésztem még a térképet böngésztem, merre tovább. A sötéttel együtt becsuktam a szoba ajtaját, még átkentem a sajgó lábaimat valami krémmel, amit a benzinkút pultja feletti gyógyszeres szekrényből vettem el és nyugovóra tértem, az első kemény nap után.