Összeszedtem magam és bár a kezem rettenetesen fájt, minden mással együtt, újra elővettem a térképet, és inkább a részletekre tértem ki. Hamarosan feltűnt, egy kisebb tó, az autópályától nem messze. Úgy gondoltam oda megyek, csak pár kilométer és remélem megfelelő táborhelyet találok majd ott.

Igazából iszonyatosan elegem volt már mindenből, ami velem történt. Nem tudtam megtenni három napnyi utat anélkül, hogy ne keverednék bajba. Folytak a könnyeim és hatalmas düh tombolt bennem. Elhagytam az utat átvágtam a sövényen és rázni kezdtem a drótkerítést. Nem hiszem, hogy ebben az állapotban kifejezetten nagy erővel rángattam volna, a tartó oszlopot, inkább csak a meggyengült fém engedett, feldöntöttem egy darabon, majd átmásztam rajta.

Újabb karcolásokat szereztem, de már nem érdekelt. Csak nyugalmat akartam, enni és aludni,fürödni, tiszta ruhát és újra aludni addig még ez az egész el nem múlik. Zajokat akartam , embereket , mozgást, életet , a régit, a normálisat.

Kb fél óra sétával a tó partjára értem. Kis nyugodt hely, néhány stég és egy kis bódé, a nagy fa alatt, ami minden bizonnyal a tó tulajdonosáé lehetett nem is olyan régen. Pár szát méter csupán körbe az egész, de mégis olyan más, mint az elmúlt pár napban bármi. Minden csendes, sehol senki, így a kis ház ajtajáig sétáltam, miközben a vizet figyeltem, illetve hallgattam a nádak csendes suhogását. Ha szeretnék horgászni, ez egy kedvenc hely lenne, egy nyugodt délután eltöltésére.

A bungaló ajtaja zárva , a lakat rajta, itt nem járt senki egy jó ideje, ez már megnyugtató. Levertem a lakatot és már bent is voltam. Ha lenne áram sem érne semmit itt, hiszen ide nincs bekötve. Az egyik oldalon egy asztal meg két szék, mellette egy kis szerszámos asztal , rajta horgászathoz használható eszközök, hálók. Egy kis ablak alatt. Mellette a falon kémény és piros téglából épített kandalló, meg egy kis ágy. Egyszerű deszkaágy rajta matrac meg egy pokróc, A harmadik falnak odatolva egy fotel, nem ide való csak ide került és egy még a foteltől is teljesen elütő komód.

Mindenesetre az látszott , hogy itt nem járt senki az elmúlt hetekben és ez bizakodásra adott okot. A stégeken nem láttam sehol elhagyott felszerelést, lehet, hogy találtam végre egy nyugodt pontot ezen a szerencsétlen világon. Még volt pár óra sötétedésig, így ezt ki kellett használnom. A hátizsákot ledobtam, a földre az ágy mellé, letettem a vándorbotot, és körbejártam a kis faházat, bár már nagyon az erőm végén jártam.

Az épület mögött, egy kis féltető alatt száraz fa volt összekészítve, illetve ide halmoztak egy csomó dolgot, köztük egy műanyag lavórt, amit kicipeltem a kis tornácra. A kandallóba begyújtottam, szépen égett a tűz és ez olyan nyugalmat adott, hogy legszívesebben ott helyben elaludtam volna.

Ennek ellenére, egy locsoló kannával vizet hordtam a lavórba amit becibáltam a szobába, és találtam nagyobb cserepeket, és köveket amiket a tűzbe raktam. Lassan letekertem a kötést a kutya által megharapott sebről. Nem volt túl mély szerencsére, de még most is vérzett és egyre jobban sajgott is. Megkeresem a rumos üveget, ezért nem bontom fel a fertőtlenítőt a segély csomagból és egy korty mellett egy kis gézre is tettem belőle és átkentem vele a sebet. Mit ne mondjak iszonyatosan égette,és még jobban vérzett, de ezt muszáj volt megcsinálni. Csak hevenyészve átkötöttem.

Elővettem a kis agyag edényemet, meg a vízszűrőt, csináltam tiszta vizet, kivettem két marék rizst abból amit magammal hoztam, meg fűszereket, és feltettem a ropogó tűzbe. A komódban találtam pár tányért meg főzőeszközt, egy kis lisztet és fűszereket. Lisztből és vízből kis tésztát gyúrtam, bár csak a jobb kezem tudtam használni, dobáltam bele szárított gyümölcsöt, majd egy fakanálra szúrtam és a tűz fölé tettem.

A vacsora viszonylag hamar kész lett, nagyon egyszerű és szerény de annyira jól esett, a meleg étel. Kis erőt is kaptam, ledobáltam a ruháimat, megkerestem a szappant amit nemrég vettem magamhoz. A forró köveket, a vízbe tettem, hatalmas sistergéssel adták le a hőt és a víz szépen melegedett. Szinte már forróra sikerült így volt időm kiszedni a kádból, majd beleálltam. Na ezt a pillanatot nem felejti el egyik talpam sem , a sebek égtek , de a lelkem felüdült. A friss karsebet kerülgetve sután lefürödtem egy pohár segítségével még a hajamat is sikerült megmosnom. Nagyon jól esett nem csak a testem de még az agyam is tisztább lett ettől.

Ha nem hűlt volna ki a víz ki sem léptem volna a kis kádból. De kihűlt, így az egyetlen asztalterítőben megtörölköztem, és nekiálltam, minden sebemet lekezelni. Már majdnem lement a nap mire mindet kitisztítottam és leragasztottam. A gyógyszereket nem ismertem ebben az országban, de még a benzinkútról hoztam aszpirint és vitaminokat az mindenhol ugyanaz. Bár ahogy a feleségem tanította hamarabb kell keresnünk a betegségeink okát a saját konfliktusaink megélésében, vagy a felmenőink viselkedésében, abban minden esetben egyet értettünk, hogy mondjuk a kutya harapás az nem ide tartozik.

Kicipeltem a lavórt, tettem még a tűzre, feltöltöttem újra a szűrőkancsót, sajnos egy csak egy 7 decis kis kancsó. A maradék vizet az egyik kulacsba töltöttem. Kerestem egy nagy botot ami jó erős és egy ék alakú hasított fadarabot. Az ágyat megvetettem, tiszta ruhát húztam, de csak pólót és alsó nadrágot. A nap már lassan bukott le a tó felett, de még átsütött a parti fűzfák levelei között. Egy pohár rum és egy cigaretta mellett, búcsúztattam az estét, bedobtam mellé egy két vitamint, meg egy aszpirint is, majd visszamentem a szobába, az erős bottal és az ékkel kitámasztottam az ajtót, a baseball ütőt kézközelbe tettem, majd nyugovóra tértem. Szerintem nem ért a fejem a párnára, már aludtam is.