Az első rész : Katt Ide

Lassan folyt körül az álom, annak ellenére, hogy a fáradtság betöltötte a testem. Álmodtam és szerintem amíg élek, ezt nem is fogom elfelejteni. A félelem és rettegés érzése lassan folyt be a szobába, besurranva a falak pólusain, a legapróbb réseken és mint a pókháló letelepedett, először a sarkokban, majd szépen lassan átívelt mindenen, rajtam is. Elindult szépen a végtagokon, majd elérte a szívemet és az agyamat is. A rettegés beköltözött, minden sejtembe, mintha fáznék, pillanatról pillanatra folyamatosan egyre mélyebbre ette magát.

Esztelen fáradtság telepedett rám, amikor megpróbáltam kinyitni a szemem, a testem minden porcikája remegett és iszonyatos félelem uralkodott el rajtam. Találkoztam már ezzel az érzéssel, talán ez segített abban, hogy fel tudjam emelni, a fejemet és a félelem irányába fordítsam.

Ott állt az ajtóban, görcsbe rándult, eltorzult arccal feketében forgó szemekkel. A fekete anyag végigfolyt az arcán és szivárgott az orrából, a füléből, torz , fájdalomban ragadt szájából. A hörgés belőle jött, hogy melyik részéből azt nem tudom, de nem is érdekelt. Barna öltönyében állt az ajtóban, amit már beszennyezett a mindenhonnan folyó, fekete nedv, mögötte zöldes fény ömlött az iroda falaira és folyt le a rettegés érzésével együtt.

Lassan kicsit oldódott a görcs az agyamban, de megéreztem az émelyítő illatot ami belőle áradt, felültem, és az asztal felé hátráltam. Amikor megpróbáltam felállni, egy hörgéssel egyszerre, lódult meg felém. Kegyetlen gyorsnak tűnt, ahogy átlépte a köztünk lévő távot, és már meg is ragadta a nyakam. Minél közelebb került hozzám, annál erősebb nyomást éreztem az ép elmém peremén. Valamiért erősebb mentális védelem alakult ki nálam, ami nem engedte át a bénító támadását, de a félelem megmaradt. A teljesen fekete szemekben nem volt más, csak fényes csillogás és olyan éhség, amivel eddig nem találkoztam.

A keze jéghideg volt de nem megfojtani akart, azt éreztem, hogy akkora erő van benne, hogy azt egy mozdulattal megtehette volna. Magával akart vinni valahová, arra a helyre ahonnan visszatért, ahol a szenvedés van ami megváltoztatta őt. Éreztem a fokozatosan növekvő mentális nyomást, és nem tudtam meddig tarthatok majd ki. Lassan elkezdett vonszolni és közben rettenetes hangok jöttek ki belőle. Vágy, gyűlölet, éhség, és a szenvedés okozásának érzése szakadt ki a torkából.

Kétségbeesve kapálózni kezdtem, de éreztem, hogy testi erőben magasan felettem állt, kapálóztam , ütöttem a fejét a testét de nem volt rá hatással, egyre jobban tolakodott be az agyamba, minden egyes próbálkozása olyan volt, mintha forró lávával helyettesítettek volna egy – egy agysejtet a fejemben. Valahogy a kezembe került a levélbontó kés, amit belevágtam a mellkasába. Düh került az ordításba amit kiadott, a fejemben enyhült a nyomás , a torkomon ernyedtebb lett a jéghideg hullakéz.

Kiszabadult a nyakam én pedig futásnak eredtem, ki az ajtón, ki a parkolóba, majd onnan az úttestre, olyan messzire akartam futni amilyen messze csak lehetett. Átugrottam a szalagkorláton és futottam bele a sötétsége. Szerencsémre a hold enyhén világított, így ha keveset is, de legalább nem volt teljesen sötét. Mezítláb, pólóban és nadrágban rohantam, kezemben a papírvágó késsel. Mikor teljesen kifulladtam, megfordultam, de már nem is láttam, az épületet magát. Abban biztos voltam, hogy ha akart volna, akkor nem tudtam volna előle elszaladni, de inkább, valami nem engedte, hogy utánam jöjjön.

Lehúzódtam az út szélére, az enyhe szélben, izzadt hiányos öltözékben, izzadtan, elkezdtem nagyon fázni. Leindultam kicsit beljebb fák és bokrok között és ahogy az lenni szokott pár méter után egy drótkerítés állta az utamat. Minden bizonnyal a fém engedett volna ha feszegetem, de nem volt erőm erre. Egyre jobban fáztam, így fogtam egy jó pár ágat, és az eddigi futás irányába, kis jelzést helyeztem, hogy reggel világosban is tudjam merről érkeztem.

Pár bokornak a nagyobbik ágát levágtam , illetve letörtem és egy fának támasztottam, majd bebújtam alá. Bár a szemem nem vettem le az útról, egy idő után úrrá lett rajtam a fáradtság és beájultam a bokrok alá.