Kellemetlen arra ébredni, hogy mozog alattad a talaj. Márpedig éjszaka ez történt. Legurultam az ágyról, be az egyetlen asztal alá, de szerencsére nem volt nagy földrengés , de mivel otthon ilyet egyszer éreztem csak életemben, igazán ijesztő volt. Komolyabb dolog nem történt bár tartottam ettől, de minden bizonnyal itt messze voltam az epicentrumtól és nem is lehetett nagy az erősség. Mondjuk igazán nem lettem volna ott ahol kezdődött, a mai világban, ahol meggyengültek a fémek, a városokban lehetett komoly gond.

Sikerült vissza aludnom, így az ijedtség ellenére is kipihentem ébrednem. Reggelire füstölt halat és teát fogyasztani, igazán királyi reggelinek számított. Bár egy lovat is meg tudtam volna enni, csak egy részét fogyasztottam el a halnak a maradékot elcsomagoltam egy kis dobozba. Összecsomagoltam mindent végre bakancsban voltam és indulhattam tovább. Fájó szívvel hagytam el a viszonylag biztos bungalót, de ennél nagyobb célok voltak előttem, így indulnom kellett.

A térképet még reggeli közben átnéztem, a célom tiszta volt és már az is, hogy az autópálya mellett fogok haladni, mivel az az út, kilométerben rövidebbnek tűnik. Autóval persze a sebesség legyőzné a távolságot, az idő viszonylatában, de nekem csak a lábaim vannak, így itt minden méter számít. Megpróbálom elkerülni a lakott területeket, csak az utánpótlásért megyek be, de táborozni jobb lesz elhagyatott helyeken.

Az ősz egy-egy nyoma már itt is megjelent, annak ellenére , hogy a mediterrán éghajlaton ez alig észrevehető. A nap folyamán el is áztam egyszer, mondjuk sokáig nem esett azt is viszonylag csenden, de mégis víz volt ami befurakodott a ruhám réseibe. Lassan már teljesen hozzászoktam, hogy senki nincs körülöttem, és rájöttem a gyaloglás közben, hogy néhány káromkodáson kívül, nem beszéltem semmit az elmúlt napokban. Mint egy bolond, úgy sétáltam az utamon, ami eszembe jutott, az mindent elszavaltam vagy elénekeltem , sőt elmeséltem magamnak, az elmúlt napok történéseit. Olyannyira belemerültem a magamnak mesélésbe, hogy a kis farm csak úgy kinőtt előttem. Bár nem számítottam senkire, az íjat a kezembe vettem, és heves köszönések közepette közelítettem meg a házat.

Mivel senki nem jelentkezett, fegyvert váltottam és beléptem a házba. Gyorsan körbenéztem és találtam is sok élelmiszert, aminek egy része használhatatlan volt, de rizs, tészta és gyümölcs is akadt. Mivel ezen a vidéken a disznó tisztátalan állatnak számít, így gondolom a füstölt hús ami a spájzban lógott vagy kecske vagy birka lehetett, de igazából nem érdekelt. Zsírpapírba csomagoltam, mint az egyik legnagyobb kincset és egy kis kétszersültet is sikerült szereznem. Ment le a nap lassan így, sok időm nem maradt, még a két szobába is bekukkantottam. Miután a hálószobában ismerős nyomokat találtam , amitől a hideg kirázott, már nem nézelődtem tovább, egy mellényt vettem magamhoz, és olyan gyorsan távoztam ahogy csak lehetett. Itt akkor sem maradok ha a természetben kell éjszakázom.

Lassan kis pánik kerített a hatalmába , már csak pár óra volt hátra a világosból és még nem volt meg hol fogok aludni. A természetben nem éreztem magam biztonságban, pedig sátram is volt, a házban pedig még kevésbé lett volna nyugodt éjszakám. Jó negyedórás gyaloglással találtam meg egy csűrt, a szántóföldeken túl, amelynek emeletére létra segítségével lehetett feljutni. Ez biztonságosnak tűnő helynek tűnt, Felmásztam hát, a létrát is vittem magammal és itt vertem tábort. Bármennyire szerettem volna enni a kolbászból, maradt a hal. Bakancs le, sebek ápolása majd, alvás,

Egy újabb nap ért véget a kietlen pusztában , de újabb 10 kilométert hagytam már magam mögött, Ideje aludni és pihenni.