Az első rész : Katt Ide

Első körben, most hogy már négy nap telt el a törés óta, lassan de biztosan, teljesen elveszítettem az idő érzékemet, a tájékozódásomat. Az életterem a rettegésre és egy szobára szűkült teljesen, kiegészítve a saját félelmeim, folyamatosan növekvő halmazával. Nincs semmiről információm, így összegeznem kellett a dolgokat.

A bejáratnál volt egy cigi automata , dohányosként azt sem tudom, hogyan bírtam ki az elmúlt napokat. Ott álltam a gép előtt ami persze nem működött és most nagyon hiányzott egy bagó. Mégis inkább elfordultam és visszamentem a recepcióra. Találtam füzetet és tollat is, de rá kellett ébrednem, hogy egyik író szerszám sem működik. Addig kerestem, még ráakadtam néhány színes ceruzára, gondolom a gyerekeknek tették félre. Azokban nem volt hiba.

Visszamenetem a konyhába, szedtem még össze egy kis vizet, a palackos fajtából, élelmet, csak szigorúan műanyag csomagolásút, egy adag aszalt vörös áfonyát azonnal meg is ettem egy kis kenyérrel. Akármennyire is éhes voltam csak lassan bírtam enni, továbbra is bár az alkohol az előző eset sokat segített az ínyemen és a szájban keletkezett sebek, viszonylag gyorsan gyógyulnak.

Kipróbáltam a konyhai késeket de a legtöbbjük életlen volt, illetve több is azonnal eltörött ahogyan megfeszítettem. Találtam egy jó egyensúlyú sodrófát amit magamhoz vettem fegyver gyanánt. A recepcióra visszatérve átnéztem a prospektusokat és bár egy szót sem értettem belőlük, az egyik hátsó részében találtam egy térképet is a városról és annak környezetéről. Többször is fordultam a szobám és a hotel ismert részei között, ide oda még bepillantva, sok értékes dolgot szedtem össze. Az egyik legjobb, egy kisméretű műanyag étkészlet volt és hozzá egy kerámia tálkát, amit alaposan becsomagoltam egy köntös letépett kezébe.

Visszatértem a szobámba , szépen kiraktam mindent amit zsákmányoltam , majd vissza a recepcióra és ellenőriztem melyik két szoba volt még kiadva. A sajátom és a mellettem lévőn, amiket már ismertem , mindkettő a folyosómon volt, egyik a legvégén a másik majdnem az enyémmel szemben.

Azzal kezdtem ami a végén volt, mivel abból nem jöhetett a zöld fény, egyszerűen benyomtam az ajtót, a zár könnyen engedett. A szoba üres és meglehetősen poros volt, nem lakott benne senki, egy nagyobb hátizsák feküdt az egyik sarokban, de ahogy kinyitottam volna a cipzár a kezemben maradt. Kénytelen voltam szétfeszíteni, Kiráztam belőle a ruhákat de semmi értelmezhetőt nem találtam. Átmentem a másik szobába, kopogtam de nem érkezett válasz. Remegő kézzel markoltam meg a sodrófát, majd egy nagy lendülettel berúgtam az ajtót. Talán még kiabáltam is, ahogy berontottam, de a szoba üres volt, viszont azonnal feltűnt, hogy itt mekkora a tisztaság, a tárgyakat mintha koncentrikus körökben rakták volna le a szoba közepéből kiindulva, még a függöny redői is egy irányban álltak.

A napok ahogy teltek úgy lett minden kicsit porosabb, főleg hogy a fémek tulajdonságai megváltoztak, mindent lassan belepett az oszló fém pora, mint amikor reggelre mindig leül a pára a fűre otthon. Itt viszont nem láttam port, illetve amikor jobban körbenéztem , a por ott volt a falak mellett az alsó sarokban. , mintha egy légnyomás lökte volna oda. A szobában egyébként nem találtam semmit, leszámítva, egy bőröndöt néhány női ruhával és egy komoly pipere felszerelést a fürdőszobában. Amikor elhagytam a szobát megpróbáltam visszazárni az ajtót. Mivel nem igazán ment, ezért kicsit keresni kezdtem még végül találtam egy erős kötelet amivel az ajtót kikötöttem, a folyosón található tűzcsaphoz, remélve, hogy az még tart valamennyit.

Visszaköltöztem a szobámba, az ajtót bezártam, egy tálba vizet öntöttem és megszabadultam a kétnapos ruhámtól. Nem volt nehéz, a cipzárok és gombok egy bizonyos része engedett a pusztulásnak, és használhatatlanul hullott a földre. Megmosakodtam és a maradék egy tartalék ruhámba öltöztem, sajnos itt is voltak gondok a rögzítésekkel, de még a nadrág övével is. Ezt megoldottam a szálloda köntösének övével, mert jobb ötlet nem jutott eszembe. Elővettem a papírt és a ceruzát és szépen sorba vettem a történteket, majd egy órás írogatás után rá kellett jönnöm, hogy nem is igazán tudok semmit arról ami jelenleg velem történik, de egy biztos itt nem maradhatok, viszont ahhoz, hogy haza érjek több ezer kilométert kell megtennem, teljesen ismeretlen területen, úgy, hogy közben tél is lesz amire nem, igazán vagyok felkészülve.

Bár földrajzból teljesen rendben voltak az ismereteim, ami a középiskolát illeti, de akkor azt sem nagyon tudtam merre is induljak el. A felkészülés fontosságát nagyon éreztem, úgy, hogy ha elindulok innen, nem tudom mi vár rám kint az utcán, vagy a nagyvilágban.

Nem tudom vannak e emberek még rajtam kívül, vannak e állatok, mert ugyan csak egy alkalommal jártam az utcán, nem láttam még egy madarat sem. Ha van kint élőlény azok milyenek, hogyan változott az élet odakint kezdve az időjárással vagy az épületekkel, illetve mi van akkor ha az egész természet feletti vagy idegen civilizáció okozta.

Illetve, hogyan töltök el egy éjszakát ha még a saját szobámat sem merem elhagyni, főleg amikor a zöld fény világít, illetve mi van olyankor odakint. Egyáltalán van e valóság vagy mindez csak a fejemben játszódik le miközben a testem éppen kómában fekszik valahol.

Megfordítottam a papírt és elkezdtem összeírni mire lesz majd szükségem, illetve honnan szerzem be mindezeket. Összeírtam ami eszembe jutott, majd rá kellett döbbennem, hogy az elmúlt napok tapasztalatai alapján, a legtöbb tárgy amit szeretnék nem is használható, így ott alternatívát kell keresnem. Újraírtam a listát, amiből már akkor láttam, hogy egy kamionnal sem bírnám levinni, nem hogy gyalogosan. Miután öt oldalt is tele írtam, majd kidobtam, a hatodikra felírtam néhány támpontot. Evés / Ivás / meleg / gyaloglás / önvédelem …....majd megnézem,mit tudok összeszedni odakint. Lapozgattam a begyűjtött prospektusokat, de csak egy kissé használható térképet találtam. Az angol nem megy túl jól, többet kellett volna gyakorolnom az applikációval. Sok hasznos információt nem kaptam, de legalább tudom merre kellene indulnom hazafelé, és útközben vagy egy nagyobb sportbolt, illetve egy közepes élelmiszer áruház is. A város központja felé lenne több lehetőség is, de azt hiszem ebben a helyzetben veszélyes lenne és csak távolodnék az otthonomtól.