Az első rész : Katt Ide

 Valamikor hajnalban elaludhattam, mert tudatlan álomból ébredtem arra, hogy mindenem elzsibbadt az ajtóban üléstől. Kicsit végigéltem újra az éjszakát még a tagjaimat próbáltam mozgatni. Nem tudom megmagyarázni mivel találkoztam az éjszaka, de nem is akarok újra találkozni vele vagy bármelyik másik ilyen teremtménnyel. Erre sajnos elég nagy az esély van, elnézve ha a szemközti épületben annyi fény világított. Arra következtetésre jutottam, hogy végképp nem jó helyen vagyok. Ez egy viszonylag nagy város, sok emberrel, sok visszatérővel már ha lehet így nevezni ezeket a szörnyeket. Nem tudom mit lehet velük csinálni csak azt, hogy éjszaka aktívak, így, minden éjszakára biztonságos helyre van szükségem. Itt nem maradhatok az biztos, el kell mennem haza.

Erre fel kell készülnöm, ez minimum egy nap ha nagyon sietek, de akkor is kell még töltenem az éjszakát, legalább még egyet. Össze kell szednem a gondolatokat, mert minden nem fér bele. Meg kell csinálnom az ajtót a szobában, ilyenkor nincs benne aktivitás, hogy éjszakára biztos legyen, majd elmegyek a sportboltba, ott van felszerelés amivel el tudok indulni egy hosszabb túrára. Egy két napra van még étel nálam, de biztos van valami kisbolt a környéken, akkor ki tudom hagyni a szupermarketet ami amúgy is kiesik egy kicsit és a sűrűbben lakott területen van.

Kimerészkedtem a folyosóra, megnéztem az ajtót. Iszonyatosan ijesztő volt látni, a kaparás nyomokat az ajtón és ahogy eszembe jutott a lény arca, ismét előtört bennem a félelem. Még soha nem tapasztaltam ilyet, csak könyvekben meg számítógépes játékokban láttam pszichológiai támadást ember ellen. Ilyen csak az elképzelt világokban létezett eddig, de tegnap megtapasztaltam a való életben is. Erre vigyáznom kell azt sem tudtam, ezt, hogy éltem túl.

A folyosó végén, egy nagy tartóláda volt, amit minden bizonnyal a takarító személyzet használt, tárolni az ágyneműket. Kipakoltam és végighúztam az ajtóig. Ezt ha telepakolom nem mozdítja meg senki, ha pedig igen akkor teljesen mindegy én sem tudom majd megállítani. Visszamentem a recepcióra, a konyha felől már jelentős romlott ételszag terjengett, így az eszembe véstem , hogy kell egy kisbolt mert az ételből hamarosan nagy hiány lesz majd. Kerestem még egy kötelet a kis tárolóban, jobb a biztonság. Kötél már nem volt de találtam hosszabbítót, amelyet szintén jónak ítéltem meg. Szétszedtem az eddigi zárat és óvatosan bekukkantottam a szobába. Teljesen üres volt mintha semmi nem történt volna. A tegnap kiborogatott női ruhák, körkörösen voltak elhelyezve a szobában, ez utalt csak arra hogy valami természetfeletti dolog történt iit az éjszaka.

Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy biztonságos legyen az ajtó ami bent van az bent is maradjon. Szerintem jó munkát végeztem még ha sok időm is ment rá. A térkép szerint mindössze két utca a sportbolt, de mivel ismeretlen a terep ez lehet több is.

Kiléptem az oldalajtón az utcára, majdnem egy hete nem voltam kint. A szememnek időbe telt, még megszokta a napfényt. A csend ami az utcán fogadott igazán mellbe vágó élmény volt , még nem tapasztaltam ilyet. Kis faluból származom, ott minden élet megáll este öt körül, de ilyen csend ott sincs. Kidugtam a fejem a sarok mögül, körbenéztem, de sehol senki. Sőt a legnagyobb megdöbbenésemre, egy madár sem volt sehol. Lassan figyelmesen indultam el a térkép alapján.

Szép egyenletes sétával sikerült megtalálnom a sport üzletet. Majd rájöttem, hogy nem tudok bejutni, éljenek a fotocellás ajtók, bezárva , lerácsozva. Miután párszor körbejártam az épületet, találtam egy kisebb ablakot amin sikerült bejutnom, mondjuk kellett hozzá egy kuka meg egy nagy kő.

Sok időt vesztettem, így gyorsnak és célzottnak kellett lennem. Fogtam két hátizsákot és elkezdtem bepakolni. Minden marad ami fém mert azok használhatatlanok. Kis tarisznya bőrből, bebújós alá öltözet, műanyag kulacs, esőkabát, bakancs, polár felső és vízálló nadrág, minden olyan, ami kis helyre összehajtható. Egyszemélyes sátor, poliform, termo takaró. Kis víz szűrő kancsó, cserélhető betétek. Sajnos a kések fejszék fém alkatrésszel rendelkező eszközök maradnak, pl. a szikravető iránytű vagy a fegyverek. Nem a fegyverben nem bízom, hanem a lőszerben. Maradnak a lámpák, a cipzáros ruhák, horgok és sok minden más. Viszont van kötelem, fáklyám és olyan vízálló gyufám is, ami segíthet majd,

Fegyvernek egy lakkozott fa, minőségi baseball ütő és egy fa üvegszál vadászreflex íj 28 fontos. Sajnos a többi mind a csavaros szerelhető verzió volt. Vettem néhány íjász leckét családosan - feleségem is imádta - pont az utazás előtt, így nem volt teljesen idegen az hogy mit keresek. Vittem még 30 db vesszőt is bár itt a fém hegy probléma lesz ,de majd megoldom.

A végén két hátizsákot pakoltam össze meg egy szatyrot mert nem volt szívem ott hagyni, de ez mind nagyon sok lesz, le kell majd válogatnom. Viszont elment az idő teljesen, már indulnom is kell vissza, úgy látom még egy napot maradnom kell majd.

Kifelé menet belefutottam egy egyszerű szerencse golyós játékba. Ez egy olyan eszköz amibe a gyerekek dobnak aprót, megtekerik és kiesik valami neve-nincs műanyag játék. Viszont volt benne egy felhúzható műanyag óra, ami most is járt. Átlátszó, lehetett látni benne a műanyag kerekeket, és rugó helyett, valami gumi volt benne, ami az erőt tárolta. Felborítottam az egészet, hogy a tenyérnyi órát kiszedjem. Délután ötöt mutatott ami helytálló lehet. Most visszamegyek, éjszakára bezárkózom a szobámba, a mai napot még kibírom étellel vízzel, holnap azt feltöltöm azt is leválogatom a cuccokat és a következő napon indulok.