A következő napok viszonylag zavartalan mederben folytak. Folyamatosan követtem az autópálya vonalát kicsit el el térve tőle, amerre rövidebb volt az út. A civilizáció nyomainak peremén éltem, a mindennapokat és próbáltam jól időzíteni. A tapasztalatok folyamatosan áramlottak és napról napra több lettem általuk. Az állatvilág lassan éledezett, gondolom őket is megtörte az ami történt. Az pedig világosan látszott, hogy a régen lakott területeket teljesen elkerülték, nem csak éjszaka, de még nappal is kihaltak voltak a falvak és a városok. Ahogy kiértem a természetbe megsűrűsödött a jelenlétük, és így kisebb helyre is koncentrálódtak. Nem véletlenül találtam kóbor disznót vagy csirkét. Az erdők peremén, illetve szarvasokat is egyszerre.

De igaz volt ez a madarakra is, a lakott területen nem hallottam a hangjukat, viszont szépen mutatták , hol lépem át azt a bizonyos láthatatlan határt. Ritkán, csak a készletek feltöltése miatt mentem be a házak közé, de a lehető legrövidebb időt próbáltam meg bent tölteni, sokat nem keresgettem, nem láttam semmi értelmét.

Nem utolsó sorban, az elmúlt több mint két hét, amiben semmi nem működött, jelentős nyomokat hagyott, a világ eddig általam bejárt területein, amit sokszor elviselni is nehéz volt. Néha találkoztam bomló tetemekkel, állatival és emberivel is egyaránt, de lassan kezdett minden megromlani amit az emberek magára hagytak. Ez jelentősen megnehezítette az utánpótlás beszerzését. Ami fém volt, továbbra is fokozatosan romlott és nem volt igazán biztonságos.

Ez a tény akkor vált bizonyossá bennem, amikor elértem a határ előtti utolsó városhoz, ami úgy nézett ki mintha egy óriás lépett volna rá, a mezítelen talpával, mint a szülők éjszaka a gyerek széthagyott legójára. Majd a fájdalomtól felbőszült dühvel, szétrugdosta volna az egészet. Minden romokban, csak mérhetetlen nagy por fedte be a területet, illetve sok helyen lángok égtek a romok között. Minden bizonnyal, az általam érzett földrengés itt nagyobb erejű volt, igen csak csúnya pusztítással járt, tönkre is tett mindent, köztük a gázvezetékeket is amelyek addig fognak itt lángolni , ameddig egy csepp anyag is szivárog valahonnan.

Ez több szempontból is problémákat vetett fel, egyrészt az egész város kifejezetten veszélyes, másrészt nem tudni ez az egész milyen hatással volt a visszatérőkre, illetve az utánpótlásomra is. Nem utolsó sorban innentől a határig egy benzinkút van csak a pályán és nem tudni az milyen állapotban van. Utána nincs semmi, csak a nagy üres pusztaság. Kicsi időt hagytam magamnak, hogy átnézzem a térképet, újratervezzek. Egy napot itt kell maradnom, valahol biztonságban, hogy felkészüljek az útra. Erre a várostól messzebb eső, piknik területet választottam. Rövid egy óra sétával elértem a területet, ami kihalt volt, bár látni lehetett állatok nyomát és madarakat is hallottam.

Az ott lévő kilátó teteje ugyan összeomlott, de az alja és az első szintje, épnek és egészségesnek tűnt. Berendeztem az első szintet, felmértem a maradékokat, tüzet is gyújtottam, és kötéllel a kilátó leomlott oldal darabjaiból, egy ajtót is építettem a két szint közé. A lépcsőre törött üvegeket tettem, ha valaki felfelé jön akkor az csörögjön vagy törjön össze.