Nem volt egyszerű dolgom de a tetőn, valamikor aprópénzzel működő távcsövet , illetve annak maradványát is becipeltem. A zuhanásban megsérült, de az egyik oldalán bár megrepedt a lencse, még látni is lehetett. Az első szintről is ráláttam a városra. A tűz lassan kialudt, csend és sötétség borult a környékre. A városban folyamatosan égtek a tüzek, így olyan volt mintha, egy római hadsereg táborozna a romok között. A távcsövet a városra állítottam, de nagyon óvatosan kellett mozgatnom, mivel igen instabilnak és törékenynek bizonyult.

Betakaróztam, a hátam a falnak vetettem, és meg-meg aludtam, de amikor, egy pillanatra felébredtem, minden esetben próbáltam megfigyelni a romokat. Az egyik felébredés után, már távcső sem kellett, azonnal észrevettem a zöld fényeket. Apró pontokként világítottak, de nem mozogtak, és meglepően sok volt belőlük még úgy is , hogy az épületek egymáson hevertek.

Több órán keresztül figyeltem a történéseket, nagyon érdekes tapasztalat volt. A távcsövön keresztül néhány homályos alak is kivehető volt, akinek a mozgásán világosan látszott hogy azt a területet járták csak be amelyik, úgymond hozzájuk tartozott. Az a tény amit itt láttam, kicsit megnyugtatott, mondjuk, nem tudom mi történne ha ezeknek a lényeknek melyek valaha emberek voltak , prédára vadásznának.

Miután megnyugodtam, úgy tört rám az álom, hogy észre sem vettem, mikor szállt rám. Elsőre nem ébredtem fel a csörgésre, csak másodikra hallottam meg, a lehulló üvegek hangját. A pillanat múlva hallottam meg a morgást és a lihegést is. Már hajnal volt, így vékony fénysugarak törtek át az őszbe hulló fák levelein keresztül. Mozdulatlan maradtam, csak a szemem fordítottam a rögtönzött ajtóm irányába. Pislogtam vagy tízet mire rájöttem, hogy nem a látásom romlott hanem a tigris tényleg ott volt velem szemben.

Mancsát a hevenyészett ajtóm deszkáira tette és próbálgatta. Csak az zakatolt bennem, hogy mit csinálok egy 100 kg körüli állattal, ami itt ül tőlem, másfél méterre. Hogyan reagálna egy hirtelen mozdulatra, ha az íj felé nyúlok. Valószínűleg nem jól így azt meg sem kíséreltem, tüzem nincs, az ezüst levélbontó késem nem sok mindent érne ellene. Petárdám volt még de nem akartam elhasználni, mivel korlátozott volt a készletem és most nem volt utánpótlásom. Marad a basebbal ütő vagy a vándorbot, mondjuk abból új van mert az eredeti seprűnyelet már hamarabb elveszítettem. Sikerült egy tanya mellett bambuszt találnom, ennek egy vastag, már kiszáradt szárát használtam fel, miután kicsit kihegyeztem a betonon.

Egyenlőre, ezt láttam a legnagyobb esélynek, így lassan lenyúltam érte, mire a tigris mozogni és morogni kezdett. Éreztem hogy vékony jégen táncolok, egyszer döntésre fog jutni és akkor támad is. Egy mozdulattal a bambusz felé kaptam, és teljes erőből kiszúrtam a deszkák résein. Fogalmam sincs hol találtam el a fején, de felvisított és egy ugrással lent termett a lépcsőn, majd eliramodott. Gondolom ha ő egy valódi, természetben élő állat lett volna, akkor megtámad gondolkodás nélkül, de erre ilyen vadak nem élnek, csak a városi állatkertben élhetett, még az össze nem dőlt és ki nem szabadultak. Tehát el innen minél gyorsabban, mert itt így az átlagosnál is veszélyesebb a helyzet.