Az első rész : Katt Ide

-Komolyan nekem is kell menni ? Én nem szoktam és nem is igazán érdekel az egész. Basszus ne már , hajnali 4:30 kor kelek itt vagyok délutánig. Fáradt vagyok és nyűgös, nem sok kedvem van utazgatni.-Tudom de bent azt mondták, te vagy a főnök , neked is jönnöd kell , meg kell nézni azt a gépet. Találunk kell valami megoldást, mert a miénk egyszerűen nem akar jól működni és így veszteséges.

-Értem, de az alapvető konstrukció nem jó ezzel nem tudunk mit kezdeni, mindegy is mert már elmondta ha jól emlékszem egy párszor. Egyébként is a feleségem alig várta a hétvégét most meg belelógunk egy szombattal, meg egy fél vasárnappal.

És akkor már tudtam is, hogy ha azt szeretném, hogy az a tetves gép egyszer jól működjön, akkor el kell mennem. Több mint ezer kilométerre, megnézni ennek a nagy testvérét, mert a hatékonyságunkat növeli kell, verseny van, nyereségnek kell lenni, a haszonért mindent.

Nem sok kedvem volt hazamenni és közölni a családdal, hogy a hétvége ugrott, mert nekem egy gép miatt pénteken el kell utaznom és majd szombaton hajnalban, vasárnap jövünk haza a kollégával. Jogosan, kész botrány várt , mondjuk nem a fiam részéről, hiszen 16 évesen már minden más is fontosabb – főleg az online tér , a játékok és haverok – mint, hogy apánk éppen merre kódorog.

Viszont megígértem otthon, hogy együtt töltjük a hétvégét, talán egy kicsit kirándulunk a kutyával, megoldjuk a héten elmaradt dolgokat. Amikor hazaértem megittuk a kávét és elszívtunk egy cigit, így megy ez 19 éve amióta együtt vagyunk, megbeszélve a napi dolgokat. Mondanom sem kell, hogy nem arattam osztatlan sikert az utazásos ötletemmel. Kell a munka jelenleg ebből élünk, meg igazából szeretem is amit csinálok és jó helyen vagyok. Megbeszéltük, hogyan indulunk mikor érkezünk és feltétlenül, vegyek ki egy két nap szabit, valamikor a hónap vége felé, mert elég ramagy állapotúnak nézek ki.

Tagadhatnám, de minek tényleg úgy nézek ki. Ezt a reggeli korán kelést nem tudom megszokni, ha éppen nem is alszom jól, mert többször fent vagyok éjszaka, akkor másnap már este 8 kor félálomban süppedek bele a fotelbe. Napközben munka, ami persze stresszes is, és hát nem 20 éves vagyok már hanem 44. Nagyon rohan az idő egyre többet vagyok fáradt , hiába tudja az agyam mit kellene még megcsinálni, sokszor érzem azt, hogy csak úgy tudnék aludni egy kicsit.

Nagy tervek vannak az agyamban, sok mindent szeretnék még, de sajnos az, hogy mindenkinek legyen mit enni , hogy élni tudjunk , számlák hitel egyebek , az ember erejének nagy részét felemészti. A munkára kell koncentrálni, hogy az jó legyen. Semmi sem nagyobb rabszolgaság annál, ha azt hiszed szabad vagy, ez a kapitalizmus alapköve. 

Megsétáltattuk a folyó partján a kutyát. Jó kutya és kicsi, így sok gond nincs vele, kivéve amikor kapar vagy ás vagy éppen darabokra szedi a bőrszéket, de hát ilyen az élet ha van háziállat ami még bent is lakik a lakásban. Még nem nyitott ki a park a kilátóval, majd csak a hónap közepén, pedig jó buli lenne mert akkor körbe tudnánk sétálni, nem kellene a torkolattól visszafordulni. Minden nap ugyanazt a távot megtenni ugyanúgy, unalmas , de legalább addig is együtt vagyunk és beszélgetünk.

Még vár rám a fürdés, a holnapi napra az reggeli és ebéd összekészítése, vacsora , majd megpróbálok 9-ig fennmaradni, mintha lenne normális életem. Most még annyival több, hogy egy napi váltóruhát is pakolni kell mert már a melóból indulunk tovább. Legyen az embernél pénz, iratok minden ami szükséges.

Rossz éjszakám volt, kétszer voltam fenn, nem tudom miért. Nem emlékszem az álmaimra , pedig szoktam. Mintha valami furcsa fekete ködbe burkolóztam volna az éjszaka folyamán, nehezen keltem csak a második csörgést hallottam meg, híresen nem szoktam elaludni soha, általában a csörgés előtt 2-3 perccel ébredek,még soha nem nyomtam ki ébresztést, a második beállításra eddig, nem volt szükség.

Persze utálom a reggeleket is, nem tudsz csendben mozogni a lakásban. Lemégy Kávé-Cigi induljon a nap, majd vissza a fürdőbe, csörgés, világítás....... minden egyéb ami zavarhatja a másikat a pihenésben. Majd 40 perc mire elkészülök , kaja kirak a hűtőből, majd kávé kikészítés, még egy gyors üzenet a pultra, pár mondat amit fontosnak vélsz, egy kis szivecske a lap egyik sarkába. Kutyát visszaterelem a helyére, szerintem világszínvonalú találmány lenne egy olyan kutya ajtó , ami hangtalan és szigetelt is. Na a miénk nem ilyen, hideg és a szomszédok is felébrednek rá akkorát csattan.

Bedobom a táskát az anyós ülésre. A feleségem kocsiját használom , mert az enyémnek valami lett a lámpájával és egy hónapja nem jutok el szerelőhöz, nappal meg nem kell a lámpa , így addig mehet vele ő.

A szokásos unalmas út, hajnal van nem sokan vannak, kivéve a , fekete Audi, minden hajnalban találkozunk, itt lakik pár utcával lentebb. Csak a posta parkolóig megy, gondolom visz valakit az ottani buszmegállóhoz. Hol így - hol úgy de találkozunk, majdnem minden hajnalban, olyan mintha lelki társak lennénk , hiszen ő sem alszik.

Az út egyébként nem nagy dolog 15 -20 perc attól függően van e vonat vagy sem. Nem is értem ezt a hajnali vonatot minek megy, két kocsi van rajta a másodikban ha 2-3 fő utazik. Igen morózus vagyok, igen sokat panaszkodom és elégedetlen is vagyok, nem bírom a reggeleket, főleg azért mert hétvégén is felébredek és nem tudok visszaaludni.

Én vagyok az első, mondjuk ez nem meglepő, 5:19 zseniális. Jöhetnék 6 : 00 ra is de akkor a dolgozók nem jutnának be, és reggel munka előtt még szoktak kávézni beszélgetni. A jó szívem visz egyszer a sírba az biztos. Kulcs, riasztókód, jelenléti ív, bögre, kávé , újabb kulcs ki az udvarra, cigi. Végre nyugalom van, meddig kb még 10 perc még megérkezik az első autó a kapuba, dudálva, hogy engedjem be őket. 

Gyorsan pár dolgot felírok, bedobom a naptárba , hogy a kollégák és a helyettesem is lássa őket, Péntek és a hétfő reggel, bár addigra már itt leszek újra. Újabb bögrével nőtt az asztalon a kiállítás, vissza kellene vinnem az ebédlőbe őket, mert minden alakalommal csak kifelé hozom, vissza ritkán. Lassan már nem lesz miből inni odabenn. Jó-jó rendben, majd megcsinálom mielőtt indulunk.

Na itt az első dudaszó, kicsit később mint, az átlag, lehet ők is rosszul aludtak. Egyébként is valahogy sokkal sötétebb van ma, mint általában, gondolom a felhőzet okozza. És szépen lassan érkeznek a kollégáim, a sorrend a szokásos, jöhet az eligazítás. jönnek kintről is, ahogy szoktak most reggel találják ki mi is kellene nekik a mai munkavégzésre, még ez, még az és minden terved ami erre a reggelre készült már megy is a kukába, de elvárják, hogy legyél kész, mert nekik indulni kell. Nehéz ez így nagyon, nem tervezhető, mondhatnám, hogy meglep de nem. A cég átalakul, fejlődik ez nehéz mindenkinek, mindenki ennek megfelelően türelmetlen, pedig ez egy jó dolog és közben, sokan még így is emberek maradt ez az ami fontos.  

Lassan telik a reggel, de minden megy a maga útján. Még pár apróbb simítás és indulhatunk mi is. Szerencsére nem én vezetek az út első szakaszában. Majd a második határnál átveszem, addig pedig próbálok aludni egyet, valahogy nagyon fáradt vagyok, szükségem lenne a pihenésre.