Az első rész : Katt Ide

Éjszaka volt már, amikor felébresztett valami, egy apró lökés, ahogy a szél megmozdult a szobában. Moccanás lékül nyitottam ki a szemem, de eleinte nem láttam semmit, a fény hiánya miatt, majd lassan vettem észre, a vékony zöld fényvonalat, ami az ajtó alatt szűrődött be a szobába. Egyenes fénynyaláb, ami a folyosóról érkezett, be egy apró résen, vékonyan futott a szemköztik fal irányába, majd ott elhalt.

Annyira furcsa jelenség volt az elmúlt napok után, hogy elsőre nem is mertem komolyan venni, azt hittem csak a rum játszik az agyammal. Ahogy tovább figyeltem csendben, csomó megoldás jutott eszembe honnan is jön a fény. Ha visszajött volna az áram, a redőny résein is látom kellene, illetve biztos járna hangokkal is, hiszen több elektromos berendezés is bekapcsolna, ez gyakori ilyen esetekben. Sok gondolkodás után arra jutottam, hogy egy foszforeszkáló tábla van az ajtó felett, nagy Exit felirattal és az világít, de a tudatom mélyén azt is tudtam, ez szinte lehetetlen. Egyrészt, annak nincs ekkora fénye és gondolom észre is vettem volna az elmúlt napokban, hogy pont az ajtó felett van.

Csendesen kitettem a lábam a takaró alól és lassan szinte hangtalanul álltam fel. Kicsit hallgatóztam, de továbbra is néma csend honolt mindenhol. Apró lépésekkel, lábat lassan csúsztatva hangtalanul indultam el az ajtó felé, folyamatosan koncentrálva a fénycsíkra. A harmadik lépésnél torpantam meg, amikor egy pillanatra megtört a fény, mintha valami elment volna a fényforrás előtt.

Megmozdulni sem mertem sokáig, majd megnyugodtam, biztos csak a szél lengetett meg valamit odakint, mert a levegő folyamatosan járt éreztem a lábamon, bár ilyen sem történt még az elmúlt pár napban. A szél egyre jobban erősödő nyomással volt a lábamra, ahogy az ajtó irányába léptem. Majd újra és újra megtörtént a fénytörés, megdermedtem, mert ritmustalan volt és a szél is megerősödött, a fénytöréssel együtt.

Ott álltam rémülten, figyeltem a kinti mozgást, és a levegőt a szobában, ahogy változik és a félelemtől bénult aggyal próbáltam magyarázatot találni. A fogaimat összeszorítva álltam, az ínyem sajgott és egy idő után az izmaim is megérezték a mozdulatlanság minden feszültségét. Robbanásként ért az ajtó csapódásának hangja, ahogy a folyosó szemközti oldalán, bevágódott egy ajtó. Minden egyes hangja belehasított a tudatomba, a végtelen csend után támadásnak érezte az agyam, a csapódás zaját. A hang elmúlt és vele együtt a fény is eltűnt. Nem tudom meddig álltam még ott egy helyben, majd szépen lassan, zsibbadt lábakkal araszoltam hátra az ágy irányába.

Sokáig tartott hangtalanul leülni az ágyra, úgy hogy a szememet nem vettem le az ajtóról. A napfény támadólag tolakodott be a redőny résein, mire megmozdultam. Az üss és fuss elvét éreztem a testemben, főleg, hogy az ösztönökkel ellentéteben sem ütni sem futni nem tudtam.

Szépen lassan álltam fel, és indultam el a mosdó irányába, majd a dolgom végeztével tovább ültem az ágyon és gondolkodtam. Többször eszembe jutott, hogy álom vagy képzelődés volt csupán , de az agyamban lüktető ajtócsapódás hangja, annyira erős volt hogy ezeket elvetettem. Már javában délelőtt lehetett , amikor elhatároztam, hogy kimegyek a szobámból. Összeszedtem magam, egy kis alkohol segített oldani a félelemet , elvettem a széket kinyitottam az ajtót.

Csak a csend fogadott , a folyosó kihalt nyoma sincs semminek az éjszakai fénnyel vagy zajjal kapcsolatban. Le kellett döntenem hogyan tovább , de a döntéshez több információra volt szükségem.