Az első rész : Katt Ide

Mielőtt beköszöntött az éjszaka, még rendet tettem a szobában, Mindent a helyére készítettem és vittem fel egy adag vizet, amit a wc tartályba öntöttem és átöblítettem az egészet. Mennyire hozzá vagyunk szokva a kényelmes élethez, csak akkor cselekszünk , amikor valami már bántja a szaglásunkat.

A megszerzett dolgaimat szépen csoportosítottam, a szoba padlóján felmérve, miből mennyi van és mennyit fogok elbírni. A két hátizsák közül a katonai stílusút választottam , mert sokkal nagyobb és az oldal rekeszei is jobban használhatóak, illetve műanyag csatok tartják össze cipzárok helyett. Bár nem annyira kényelmes mint a másik, de tartósabb. Szereztem egy övet is, ami érdekes módon egy gumikötél szerű anyagból készült és saját magába hurkolódik vissza. Nem mondom, hogy könnyű kezelni de le sem esik a csatja, az is biztos. A kis oldaltáska is rátehető, amiben szintén tudok terhet vinni.

A legjobban az bánt, hogy nincs vágószerszámom, de oda kell majd egy megoldást találnom, és főzőedényem sincs csak egy kis kerámia tál, mert olyat nem találtam még, ami bírná a tüzet és a hőt. Erre pedig nagy szükségem lesz, mint ahogy a természetben is nagyon kellene egy balta vagy fűrész, ha kint kell éjszakáznom szükségem lesz tűzre.

A holnapi napon ezeket meg kell oldanom, mivel eldöntöttem az utam, már minden egyes perc amit itt töltök, kifejezetten nyomasztó.

Magamhoz vettem a friss fegyvereimet, és lefeküdtem mire lement a nap. A redőnyön most nagyobb rést hagytam, hogy ha felébredek leskelődni tudjak. Felriadtam valamire, a néma csendben minden nesz sokkal erősebben hallatszik. Éreztem a légmozgást a szemem a zöld fényt kereste de nem láttam sehol, tehát vagy nem jelent meg ezen az éjszakán, vagy csak jól sikerült az ajtó bezárása. Felültem az ágyon majd vissza is feküdtem azonnal. Zöld fényt nem láttam, ellenben, az egyik átellenes épületben a sarkon túl, fény világított az ablakon. Éppen csak pislákolt, mintha egy gyertya égne.

Az első rész : Katt Ide

 Valamikor hajnalban elaludhattam, mert tudatlan álomból ébredtem arra, hogy mindenem elzsibbadt az ajtóban üléstől. Kicsit végigéltem újra az éjszakát még a tagjaimat próbáltam mozgatni. Nem tudom megmagyarázni mivel találkoztam az éjszaka, de nem is akarok újra találkozni vele vagy bármelyik másik ilyen teremtménnyel. Erre sajnos elég nagy az esély van, elnézve ha a szemközti épületben annyi fény világított. Arra következtetésre jutottam, hogy végképp nem jó helyen vagyok. Ez egy viszonylag nagy város, sok emberrel, sok visszatérővel már ha lehet így nevezni ezeket a szörnyeket. Nem tudom mit lehet velük csinálni csak azt, hogy éjszaka aktívak, így, minden éjszakára biztonságos helyre van szükségem. Itt nem maradhatok az biztos, el kell mennem haza.

Erre fel kell készülnöm, ez minimum egy nap ha nagyon sietek, de akkor is kell még töltenem az éjszakát, legalább még egyet. Össze kell szednem a gondolatokat, mert minden nem fér bele. Meg kell csinálnom az ajtót a szobában, ilyenkor nincs benne aktivitás, hogy éjszakára biztos legyen, majd elmegyek a sportboltba, ott van felszerelés amivel el tudok indulni egy hosszabb túrára. Egy két napra van még étel nálam, de biztos van valami kisbolt a környéken, akkor ki tudom hagyni a szupermarketet ami amúgy is kiesik egy kicsit és a sűrűbben lakott területen van.

Kimerészkedtem a folyosóra, megnéztem az ajtót. Iszonyatosan ijesztő volt látni, a kaparás nyomokat az ajtón és ahogy eszembe jutott a lény arca, ismét előtört bennem a félelem. Még soha nem tapasztaltam ilyet, csak könyvekben meg számítógépes játékokban láttam pszichológiai támadást ember ellen. Ilyen csak az elképzelt világokban létezett eddig, de tegnap megtapasztaltam a való életben is. Erre vigyáznom kell azt sem tudtam, ezt, hogy éltem túl.

Az első rész : Katt Ide

Szépen lassan besötétedett, mindent elrendeztem, ittam is egy pohárka rumot csak a biztos alvás miatt. Holnap sok munka vár rám , össze kell készülnöm, információk kellenek és Haza kell indulnom, mert ami itt van az nem tartható tovább, csak egy vegetáció.

Nyikorgó , feszülő hangra ébredtem. A zöld fénynyaláb bekúszott az ajtó alatt, majd megszűnt , majd újra láttam. A változása ritmikus lett és a fénnyel együtt változott a hang is. A torkomban dobogó szívvel ébredtem rá, hogy valaki vagy valami, megpróbálja kinyitni az ajtót amit kikötöttem a tűzcsaphoz. Az volt olyan erős még, hogy kitartott, illetve a rángatás nem volt elég erős, hogy kitépje a falból. Csendesen felültem az ágyra, kezembe vettem a sodrófát és a tegnapi naphoz hasonlóan, az ajtó elé álltam olyan halkan, amennyire sikerült.

Az első rész : Katt Ide

Első körben, most hogy már négy nap telt el a törés óta, lassan de biztosan, teljesen elveszítettem az idő érzékemet, a tájékozódásomat. Az életterem a rettegésre és egy szobára szűkült teljesen, kiegészítve a saját félelmeim, folyamatosan növekvő halmazával. Nincs semmiről információm, így összegeznem kellett a dolgokat.

A bejáratnál volt egy cigi automata , dohányosként azt sem tudom, hogyan bírtam ki az elmúlt napokat. Ott álltam a gép előtt ami persze nem működött és most nagyon hiányzott egy bagó. Mégis inkább elfordultam és visszamentem a recepcióra. Találtam füzetet és tollat is, de rá kellett ébrednem, hogy egyik író szerszám sem működik. Addig kerestem, még ráakadtam néhány színes ceruzára, gondolom a gyerekeknek tették félre. Azokban nem volt hiba.

Visszamenetem a konyhába, szedtem még össze egy kis vizet, a palackos fajtából, élelmet, csak szigorúan műanyag csomagolásút, egy adag aszalt vörös áfonyát azonnal meg is ettem egy kis kenyérrel. Akármennyire is éhes voltam csak lassan bírtam enni, továbbra is bár az alkohol az előző eset sokat segített az ínyemen és a szájban keletkezett sebek, viszonylag gyorsan gyógyulnak.

Kipróbáltam a konyhai késeket de a legtöbbjük életlen volt, illetve több is azonnal eltörött ahogyan megfeszítettem. Találtam egy jó egyensúlyú sodrófát amit magamhoz vettem fegyver gyanánt. A recepcióra visszatérve átnéztem a prospektusokat és bár egy szót sem értettem belőlük, az egyik hátsó részében találtam egy térképet is a városról és annak környezetéről. Többször is fordultam a szobám és a hotel ismert részei között, ide oda még bepillantva, sok értékes dolgot szedtem össze. Az egyik legjobb, egy kisméretű műanyag étkészlet volt és hozzá egy kerámia tálkát, amit alaposan becsomagoltam egy köntös letépett kezébe.

Az első rész : Katt Ide

Éjszaka volt már, amikor felébresztett valami, egy apró lökés, ahogy a szél megmozdult a szobában. Moccanás lékül nyitottam ki a szemem, de eleinte nem láttam semmit, a fény hiánya miatt, majd lassan vettem észre, a vékony zöld fényvonalat, ami az ajtó alatt szűrődött be a szobába. Egyenes fénynyaláb, ami a folyosóról érkezett, be egy apró résen, vékonyan futott a szemköztik fal irányába, majd ott elhalt.

Annyira furcsa jelenség volt az elmúlt napok után, hogy elsőre nem is mertem komolyan venni, azt hittem csak a rum játszik az agyammal. Ahogy tovább figyeltem csendben, csomó megoldás jutott eszembe honnan is jön a fény. Ha visszajött volna az áram, a redőny résein is látom kellene, illetve biztos járna hangokkal is, hiszen több elektromos berendezés is bekapcsolna, ez gyakori ilyen esetekben. Sok gondolkodás után arra jutottam, hogy egy foszforeszkáló tábla van az ajtó felett, nagy Exit felirattal és az világít, de a tudatom mélyén azt is tudtam, ez szinte lehetetlen. Egyrészt, annak nincs ekkora fénye és gondolom észre is vettem volna az elmúlt napokban, hogy pont az ajtó felett van.

Csendesen kitettem a lábam a takaró alól és lassan szinte hangtalanul álltam fel. Kicsit hallgatóztam, de továbbra is néma csend honolt mindenhol. Apró lépésekkel, lábat lassan csúsztatva hangtalanul indultam el az ajtó felé, folyamatosan koncentrálva a fénycsíkra. A harmadik lépésnél torpantam meg, amikor egy pillanatra megtört a fény, mintha valami elment volna a fényforrás előtt.

Az első rész : Katt Ide

Vizesen, alsó nadrágban, visszatértem a szobámba, a ruháimat a fürdőkádba hajítottam, majd megkerestem a váltóruhát és felvettem. Iszonyatosan fájt a szám, és a mai napból okulva meg kell gondolnom, hogy mit ehetek meg és mit nem, mit ihatok és mi lehet veszélyes. Valami olyan dolog történt ami hatással volt az áramra,  mert az teljesen eltűnt de nem csak a hálózatból. Semmi olyan nem megy amiben elem, aksi adná az áramot.  A fémek állágára is hatott , olyan folyamatok zajlottak le rövid idő alatt , ami kémiailag is hatással volt a tárgyakra, lehet hogy ezért működött a régiségnek számító óriás óra a bejáratnál tegnap, az nem áram vezérlésű hanem felhúzható , és a fogaskerekek is nagyok benne illetve nagyrészt bronz, vagy nemesfém ötvözet, nem puszta vas vagy acél.  Az ezüst jobban bírja mint más , hiszen a láncnak a nyakamban semmi baja, ellenben a vékony csoki papír ami valami más apró darabokra esett és éles lett mint egy penge. A szénsavas italok mind felrobbantak, még a kilincseken is érezhető olyan fém por, ami nem lehet természetes. Ha ilyen gyorsan romlik minden, mi lesz itt egy év múlva, mondjuk mindegy, mert azt sem tudom mi lesz 1 óra múlva.

Az első rész : Katt Ide

Mikor újra felébredtem, megint reggel volt, úgy aludtam át egy napot, hogy azt sem tudtam mi történt velem, de legalább már nem fájt a fejem. De valahogy mégsem volt minden rendben, engem itt hagytak, hogy jutok haza, miért nem szólt a kollégám, hogy-hogy nem ébresztett fel senki.

Szerintem most is csak álmodok, ami nem lehet, mert érzem a testem és tudom, hogy ébren vagyok. Utána megéreztem, amit eddig nem tudtam megfogalmazni, hogy csend van. Zavaróan nagy csend van, pedig olyan helyen szálltunk meg ahol utak, házak, emberek élnek majd egy milliónyi. Gyárak vannak, vasút minden, itt nem lehet csend. Szerintem megsüketültem mégis, igen ez lehet, biztos más nem történhetett. De hallom amit csinálok húztam egyet a lábamon és hallottam ahogy csúszik a szőnyegen, csettintek azt is hallom, de lehet, hogy csak ismerem ezeket a hangokat és az agyam játszik velem. Megőrültem, ok, ez az megőrültem, ez már biztos, ez nem az én világom, megörültem vagy kábítószer hatása alatt vagyok. Rendben nincs, baj menjünk sorban. Telefon nem működik, óra nem működik, áram továbbra sincs, víz most már nem is folyik. Nincs mit innom ki kell mennem innen, de hová? Hol vagyok én egyáltalán mi történt itt ?

Na ilyen lehet a pánik érzés, még nem volt soha de ez most az, amikor a saját agyad egyik szorongásból, esik a másikba. Lassan álltam fel a padlóról, óvatosan megfogtam a függöny sarkát és egy kis résen kitekintettem az amúgy nyüzsgő utcára. A sikoltás bent ragadt csak a száj mozdulata követte a kiadott agyi parancsot, az utca üres volt. Mármint minden ott volt a helyén , még a céges logóval ellátott fehér autó is ott volt az utcán, de sehol senki. Csak a csend és a nyugalom, mintha megszűnt volna a világ létezni. Sehol egy kis mozgás, semmi csak a csend.

Az első rész : Katt Ide

12 órával 3 országgal és 4 megállóval később, már egy óriási gép alsó aknájában figyelem annak működését. Este van már be sem kellett volna jönnünk, hiszen a szombat reggel volt erre szánva, de pont úgy értünk ide, hogy egy fontos folyamatot végig tudtam nézni és még közelről is megnézhettük, hogyan működik valami gyorsan és profin. Igen ez teljesen más, mint a miénk de hát árában is jelentős az eltérés. Néhány apró dolog azért látszik ebben a folyamatban, ami számunkra is segítség lehet, legyen szó akár a gép gyorsaságáról vagy éppen a végtermék adagolásáról, de továbbra sem gondolom, hogy jó ötlet volt ezért, ennyit utazni.

El is fáradtam nem kellett különösebben altatni. A szálloda vagy inkább motel pont megfelelt, volt fürdőszoba, meg ágy és útközben sikerült egy kis helyi ételt szerezni is. Nagyon álmosan értem be a szobába, a hátizsákom a fotelbe dobtam és irány a tusoló. Az a jó a szállodákban, hogy annyit fürdesz amennyit akarsz, nem szól rád senki ha engeded a meleg vizet.

Napok óta nem aludtam már egy jót, az autóban is próbáltam, de nem ment. Elaludtam ugyan, de csak az előző éjszakai érzés lett úrrá rajtam, a sötétség rám zuhant és fáradtabban ébredtem mint bármikor. Biztos telihold lesz vagy van, az szokott zavarni. A feleségem követ a neten egy profi asztrológust, aki minden hónapban ingyen készít videót, a hold változásáról. Ha hisz benne az ember, ha nem, biztos hatással van ránk az ahogyan az égitestek mozognak.

Éhes szemekkel néztem a megvásárolt szendvicset, valami padlizsános töltelékkel. Szeretem a külföldi gasztronómiát, régebben dolgoztam olyan cégnek ahol sok utazást lehetett nyerni. Jártam több országban is és soha nem gondoltam, hogy szeretni fogom a szárított halat, vagy éppen a kagylót rizottóval. A padlizsán mondjuk nem tartozik a kedvenceim közé, de ha nincs más az is megteszi. Bár a kisbolt szendvicse, pont nem tartozik a helyi híres ételek közé, mivel még elolvasni sem lehet, mi is lenne a töltelék benne. Mindegy, igazából az üdítő meg a víz legalább standard, meg a csoki is amit vettem mellé, amúgy is inkább fáradtabb vagyok mint éhes. Megmosdottam, majd ágyba dőltem, mivel reggel igen korán kell kelni, egy gyors tárgyalás majd indulunk is haza.

Az első rész : Katt Ide

-Komolyan nekem is kell menni ? Én nem szoktam és nem is igazán érdekel az egész. Basszus ne már , hajnali 4:30 kor kelek itt vagyok délutánig. Fáradt vagyok és nyűgös, nem sok kedvem van utazgatni.-Tudom de bent azt mondták, te vagy a főnök , neked is jönnöd kell , meg kell nézni azt a gépet. Találunk kell valami megoldást, mert a miénk egyszerűen nem akar jól működni és így veszteséges.

-Értem, de az alapvető konstrukció nem jó ezzel nem tudunk mit kezdeni, mindegy is mert már elmondta ha jól emlékszem egy párszor. Egyébként is a feleségem alig várta a hétvégét most meg belelógunk egy szombattal, meg egy fél vasárnappal.

És akkor már tudtam is, hogy ha azt szeretném, hogy az a tetves gép egyszer jól működjön, akkor el kell mennem. Több mint ezer kilométerre, megnézni ennek a nagy testvérét, mert a hatékonyságunkat növeli kell, verseny van, nyereségnek kell lenni, a haszonért mindent.

Nem sok kedvem volt hazamenni és közölni a családdal, hogy a hétvége ugrott, mert nekem egy gép miatt pénteken el kell utaznom és majd szombaton hajnalban, vasárnap jövünk haza a kollégával. Jogosan, kész botrány várt , mondjuk nem a fiam részéről, hiszen 16 évesen már minden más is fontosabb – főleg az online tér , a játékok és haverok – mint, hogy apánk éppen merre kódorog.

Viszont megígértem otthon, hogy együtt töltjük a hétvégét, talán egy kicsit kirándulunk a kutyával, megoldjuk a héten elmaradt dolgokat. Amikor hazaértem megittuk a kávét és elszívtunk egy cigit, így megy ez 19 éve amióta együtt vagyunk, megbeszélve a napi dolgokat. Mondanom sem kell, hogy nem arattam osztatlan sikert az utazásos ötletemmel. Kell a munka jelenleg ebből élünk, meg igazából szeretem is amit csinálok és jó helyen vagyok. Megbeszéltük, hogyan indulunk mikor érkezünk és feltétlenül, vegyek ki egy két nap szabit, valamikor a hónap vége felé, mert elég ramagy állapotúnak nézek ki.

Tagadhatnám, de minek tényleg úgy nézek ki. Ezt a reggeli korán kelést nem tudom megszokni, ha éppen nem is alszom jól, mert többször fent vagyok éjszaka, akkor másnap már este 8 kor félálomban süppedek bele a fotelbe. Napközben munka, ami persze stresszes is, és hát nem 20 éves vagyok már hanem 44. Nagyon rohan az idő egyre többet vagyok fáradt , hiába tudja az agyam mit kellene még megcsinálni, sokszor érzem azt, hogy csak úgy tudnék aludni egy kicsit.

Az első rész : Katt Ide

megpróbáltam, tényleg megpróbáltam, kideríteni mi történt és majdnem bele is haltam. Ezért amennyire lehetett alkalmazkodtam, eddig sikerült, most itt vagyok egy cél előtt, nem szabad elbízni magam. Továbbra is lassan és körültekintően kell haladnom , ha el akarok jutni oda, ahová indultam, megnézni az otthonom és megtudni, hogy a reményem, ami a családommal kapcsolatban eddig életben tartott, csak hiú ábránd, vagy van valóság alapja.A merengés közben szépen lebukott a nap, már csak pár színfoltot hagy a bejárati üvegen, fogytán az idő. Gyorsan átfutom még mi van az iroda részben. Egy bontatlan ásványvíz, nagy érték a műanyag, ismét bizonyította, hogy nem bomlik le bármi is történjen is. Bár tudjuk milyen a hatása a környezetre, mot épp az életemet menti meg nap mint nap.  Nincs más olyan, ami használható lenne, leszámítva néhány régi plasztik kártyát egy fiókban ezeket zsebre teszem. Kemény anyag ha kell nyilhegy lesz belőle, vagy egyéb hasznos tárgy.

Ételből nem sok van szinte minden tönkrement már. Azok az ételek maradtak ehetőek, amit teljes egészében műanyag csomagolásban helyeztek el, minden ami nem ilyen, az egyszerűen megromlott már , vagy éppen szennyeződött és ehetetlen.